„Annyira szeretlek, hogy ha egy nap azt mondod, hogy elhagysz, én is veled akarok menni!”

„Millió szív van a világon, de ebből a millió szívből egy sem szeret úgy, ahogy én szeretlek…”

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy, és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz, és én is szeretlek téged!

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.

Ha becsukom a szemem, TÉGED látlak,
Még éjjel is csak TÉGED várlak!
Mikor reggel felkelek, nagy magányra ébredek,
Ilyenkor érzem, hogy nagyon HIÁNYZOL nekem!!!

Ne titkold el mi szívedben él, Nem kell, hogy szebb s jobb legyél! Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

Hidd el te vagy minden álmom, Minden éjjel testedre vágyom. Ne szólj semmit, fogd meg a kezem, És add meg magad: SZERETKEZZ VELEM!

Egy nap sem múlik el, hogy Rád ne gondoljak, egy éjjel sem, hogy Rólad ne álmodjak! Mindig és mindenhol a Te arcodat látom, Téged szeretlek, és utánad vágyom!

Nem írom azt, hogy szeress, azt se írom, hogy gondolj rám, mert ha nem vagyok szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám!

„Aki e levelet írja, most Neked,
Az nem szeret mást, csak Téged.
Annak mindig Te vagy az eszébe,
Annak Te vagy az élet szépsége.
Nem várok tőled hosszú levelet,
Elég két szó: IGAZÁN SZERETLEK!"

Volt idő, mikor megismertelek, volt idő, mikor megkedveltelek, és van most, hogy már nagyon szeretlek!

Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör az érzés: SZERETLEK TÉGED!

Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

A szerelem egy érzés, ami elfogott, magába rántott és megszállott, de tudom, hogy ez nem lesz múló érzelem, hisz itt van nekem a gyönyörű kedvesem.

Tudtad, hogy fájni fog mégis megbántottál, Én szerettelek de, Te csak kihasználtál. Egyszer rájössz majd, hogy én szívből szerettelek, de akkor késő lesz én, már elfeledlek. A szívem másé lesz, mert Te megtagadtad, s látod most már én nevetek rajtad!

Tudom, mindig ragyogtam, hisz Napsugár voltam. Egyszer azt mondtad: - napsugár nélkül nincs Szivárvány! Nem akarlak felvidítani, csak szeretném, ha éreznéd: nem vagy egyedül! Valaki még mindig visszavár!

Valaha egyszer, ragyogtál az égen. Ma az örök sötét vesz engem körbe. Akkor azt hittem mindig velem maradsz. De én magam löktelek el. Ne bánd! Itt belül én mindig magányos leszek, S Te nem vidíthatsz fel többé sohasem!

A szívem egy kis darabja vagy, a szívem egyik csücskében leszel, míg rám emlékezel. Fáj, ha hozzám ér az emlék. Én sose felejtelek.

Oly szomorú egyedül lenni, Valakit mindig hiába keresni. Valakit várni ki nem jön többé, Valakit szeretni titokba örökké!

Bűn az élet, meghalni félek, mert van egy fiú, akiért élek. Van egy bűnöm, mely fáj és éget, csak két szó: szeretlek téged.

Nem vagyok mennyben járó égi jel csak földi álmodó, ki sosem téved el! Lehet, hogy nem én vagyok, akit mindig is kerestél! De az lenne a szép, ha mégis szeretnél! 

Ha szeretsz, olyat szeress ki téged viszontszeret, mert többet ér egy baráti kézfogás, mint 100 hazug szerelmi vallomás!!!

Van aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, mert igazán tud szeretni.

Megszeretni valakit egy perc is elég, de feledni egy élet is kevés.